álomképek a szemnek

Ismertek, blogról-blogra járok és kábé évente abbahagyok egyet. Itt az új, ezen a vonalon nem mennék tovább … kezdjük egy kis hiphoppal:

A Hősök és az NKS új klipje, a ‘Flashback’ szerintem eszetlen jó dal és nagyon profi klip. Mostanában elindult valami a magyar hiphopban, elég jó klipek születnek, elég csak a Punnany Massif Telikjére vagy Akkezdet Zenebuddhizmusára gondolni. Furcsa még ez a fekete-fehér flash, amit szintén többen ellőttek már a műfajtársak, ugyanúgy a Akkezdet, az NKS Piromániája, amit ugyanaz az arc csinált, mint a flashbacket, úgyhogy nem annyira meglepő.

Ami pedig szerintem elég érdekes, hogy milyen témáról íródott a dal, persze ott van benne megszokott elmondom, hogy ki is vagyok és mennyire menő a bandám, de attól függetlenül egy nehezebben megfogható élmény, a flashback jelensége. Ez nem is egyedülálló, a Punnany Massif Álomképek című dala, amiben a deja vu-ről szóló sorok például szinte hibátlanul összefoglalják azt az érzést.

És itt van még a tipikus magyar belterj, ami az ‘alternatív’ zenében ugyanúgy megvan, mint a hiphopban vagy a VivaTV-s popzenében. Mindenkinek van mindenkivel közös dala, ami persze nem gáz, az egyedüli ratyisága a dolognak, hogy csak hozzájuk lehet nyúlni vagy azért nyúlnak hozzájuk, mert Nevek és velük el lehet indítani egy új projektet. Lovasi mindig jó példa, de mostanában akár Beck Zoli is, például a Zöld Martzi Nótája egy semmi, mégis ronggyá játszotta a Petőfi, mert a Zoli énekel benne. De persze ott vannak olyan zenekarok, előadók, mint a Chip Chip Chokas vagy a Budapest Bár, akik szintén egy adott választékból dolgoznak az énekesek terén. Legyen ez a végtelenségig elkanyarodott téma, egy zavarodott vitaindító.